Elment a Király!

„A 20. századi tipográfia királya”-ként említi egy 2003-ban megjelent online cikk a ma elhunyt Hermann Zapf tipográfust.

(teljes cikk –  http://www.font.hu/digitart/0101.html)

Emlékszem mennyire lenyűgözött az általa tervezett betűk látványa amikor először találkoztam velük. Ekkor jött a felismerés, hogy mennyi mérnöki munka is van egy gondosan megtervezett betűtípus elkészítésével. Évekkel később a régmúlt nagy tipográfusainak kívántam emléket állítani a The Great Typographers néven készült portré sorozatommal, köztük az akkor még élő Hermann Zapf portréjával is. A sorozat érdekességét az adta, hogy a tipográfusok portréi az általuk készített betűikből álltak össze.

A plakátok készítése közben azt tapasztaltam meg, hogy mindenki a saját betűtípusa tervezésekor véletlenszerűen (vagy nem), de készített olyan egyedi karakter formákat, amik később tökéletesen illeszkedtek az őket ábrázoló portréimba. Ez is azt bizonyítja – mint ahogyan a művészet történetben máskor és máshol is láthattam –, hogy egy kicsit magát is „bele dolgozza” az ember a munkájába, a születendő műbe. Szerintem ezzel megegyező lehet egy bizonyos átszellemültség vagy lelkesedés is ami elengedhetetlen ahhoz, hogy remekmű születhessen Márai vagy Goethe szerint.

Ez volt az első plakátsorozatom ami sorszámozott, kis példányszámban megjelent a Printa Galéria forgalmazásában és utána is sok-sok sikert, elismerést hozott a számomra. Később sok helyen kiállításra került a sorozat, például az Országos Széchényi Könyvtárban, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, majd a Nemzeti Táncszínház Galériájában a 18. Országos Tervezőgrafikai Biennálén, hogy csak néhány helyet emeljek ki. Elnyertem vele egy külföldi design díjat és készült róla sok magyar és nemzetközi publikáció nyomtatásban és Online egyaránt. A mai napig büszke vagyok ezekre az eredményekre.

Saját sikereimet részben nekik és az Ő lelkes munkájuknak is köszönhetem. Ezért is vagyok ma olyan szomorú. Ugyanis valamikor az első Typographers kiállítások alkalmával egy kedves látogatóval arról beszélgettem, hogy mennyire fontos lenne tudatnom a ma még élő Hermannal, hogy mennyire nagyra becsülöm a munkásságát. Gondolom sokan vagyunk ezzel így az én szakmámban, de én még idő előtt emléket is állítottam neki a plakátsorozat tagjaként. Szerettem volna elküldeni neki egy példányt, de a címének kiderítésére vonatkozó nyomozásom és levélváltásaim a témában elakadtak, majd elsiklottam felette a számos napi dolgok mellett. Ezt most nagyon sajnálom, ahogyan az ismeretlen hölgy is be tudott számolni egy Őt érintő hasonló esetről.

Szerveztem nyereményakciókat, hogy a TGT brand rajongói is magukénak mondhassanak egy-egy példányt akár táska, akár póló vagy plakát formájában. Mégis, az elmúlt években elfordultam kicsit a projekttől, más téma, új feladat kezdett izgatni. Ezért is szeretném feleleveníteni a tipográfus portrék készítését, hogy minél több emberhez eljussanak remek elődeink hírneve. Azt remélem, hogy a sorozat méltó emléket állít nekik. A szakmát nem ismerők pedig ne csak kiválasszák egy betűtípus digitális változatát egy legördülő listából, hanem gondolják végig a Nagy Tipográfusok alázatos munkáját is. Máig van néhány terv szakaszban lévő, még nem megvalósult ötlet, amiket remélem hamarosan befejezhetek majd.

Köszönöm Hermann...

Nyugodj békében.

2015.07.04

Sándor László